„Az igazat mondd, ne csak a valódit”

Tegnap, azaz március 29-e hatalmas irodalmi csomópontnak számít az életemben. Három olyan író születésnapjának az évfordulója, akikről nehezen tudnék bármi rosszat írni. Pár mondatban kitérnék rájuk, mielőtt élnénk a mának, neves zenészekkel.

E „triumvirátus” egyetlen nem magyar tagja Marcel Aymé. A francia írót leginkább novellái, és hihetetlen ötletei miatt kedveltem meg még évekkel ezelőtt. Az ő teremtménye a nő, aki egyszerre több helyen tudott jelen lenni, és ebből komoly „túlnépesedési” problémák is akadtak. Egyik regényének (Csudapofa) főhőse pedig attól válik igazán szerencsétlenné, hogy nem túl megnyerő külsejűből egyik napról a másikra szívtipróvá alakul. Aymé művészetében az a legszebb, ahogy a megfestett, teljesen valós világba belecsempészi a fantasztikus elemeket, és hétköznapivá, logikussá gyúrja őket.

Szintén nagy kedvenc, és a maga nemében különleges író Rejtő Jenő, aki pontosan három évvel Aymé után látta meg a napvilágot. Róla pár szóban már megemlékeztem, és minden valószínűség szerint még meg is fogok bővebben, úgyhogy utolsó tegnapi ünnepeltemre térnék rá: Kosztolányi Dezsőre.

Talán egyik volt az első olyan irodalmároknak, akit úgy igazán az iskolai oktatásnak köszönhetően ismertem meg. Volt némi fogalmam róla előtte is, valamennyire tetszettek is novellái. De a költészete mellett biztos elhaladtam volna magyar órák nélkül. Így is maradtak volna olyan mesterművek, mint a Nero, a véres költő, illetve az Esti Kornél „sorozat”. Viszont kihagytam volna olyan költeményeket, mint az „Akarsz-e játszani”, vagy a „Halotti beszéd”. Kár lett volna értük. Ahogy a "Boldog szomorú dal" zárógondolatáért is (Itthon vagyok itt e világban,/s már nem vagyok otthon az égben.)

Mégis, amiért mindenképpen írni szerettem volna ma Kosztolányiról az egy novellája, még pedig az Esti Kornél ciklusból. Egészen pontosan a negyedikről van szó, melynek címe is sokatmondó: „melyben régi barátjával a „Becsületes városba” tesz kirándulást. Nagyon tanulságos kis történet igazságról és hazugságról, ide kattintva ti is elolvashatjátok. Főleg azoknak ajánlom a figyelmébe, akik úgy érzik, hogy nem szoktak hazudni. Vagy mondjuk finomabban? Füllenteni.

S egy videóval már át is térnék a mára. Két általam igen nagyra tartott zenész ünnepli ma a születésnapját. Tracy Chapmanről és Eric Claptonról van szó. Közös születésnap közös videóért kiált. Igazi születésnapi ajándék; tőlük, nekünk.