Egy liverpooli csapat, akiket szerda után is szerethetünk

A realitások talaján maradva inkább csak álom egy szép eredmény szerdán a Debrecen számára. Persze ez ne akadályozzon meg senkit az esti lelkes szurkolásba, sőt! Bárhogy is lesz, van egy igazi „liverpulikum”, amire semmi esetre sem leszünk mérgesek. Igaz nem focicsapat, hanem zenekar.

Egy szó, mint száz: Beatles dallal alapozunk a meccsre.
A posztot lelkesítő hatásúnak szánom, ezért hosszan nem is éltetném a gombafejűeket. Már csak azért sem, mert feltűnt: akik ellenkező véleményen vannak velem ezügyben, azoknak hiába magyarázok a témában órákat.

Aki viszont kedveli a liverpooli négyest, fogadja szeretettel a videót, melynek forgatása előtt és alatt nem tudom, hogy mit szedhettek a tagok, de kérnék belőle. És persze ez az a korszak, amikor lehetetlenség eldönteni, hogy melyik fiún volt viccesebb színű ruha. Személyes kedvenc a klipen Ringo Star, de a többiektől is láthatunk olyan mozdulatokat, amit jobb híján az angol humor számlájára írok.

A Magyar Dal napja után – Nem múltak el a buta zenék?

Egész sok kellemes pillanattal, és pár apró bosszúsággal telt részemről a Magyar Dal napja. Ennek fényében le is zárnám a megszűnt zenekarok feletti kesergős hármas sorozatomat. Utolsó kiemelt eltávozott zenekarunk a Nyers, amiről feltétlenül szeretnék egy poszt, számos link és egy videó formájában megemlékezni. (Igaz, 2009-ben a Nyers három koncert erejéig összeállt, de egyelőre nem fedeztem fel az újraegyesülési szándékot emögött.)

A Nyers abszolút rangidősnek számít e trióból, bár a hallókörömbe úgy igazán nem sokkal az Amorf Ördögök és a Hiperkarma előtt került. Akkoriban már meglepően, és nem túl szívderítően kevés ember előtt léptek fel, legalábbis Budapesten. Viszont a frontember Czutor Zoli számok közötti vicces kis átvezetései még/akkor/már összefoglalták szépen, hogy miért szerethető a Nyers. Egyszerre figuráz ki másokat lazán, és nevet közben magán is egy sort. Ehhez jön az, hogy az elején nem tudod még, hogy mire számíthatsz pár perccel (évvel) később. És mégis az volt a fájdalmas tapasztalat, hogy a Nyers utolsó éveiben alig lézengtek páran a koncertjeiken.

Keserédes kivétel volt ez alól a búcsúkoncert, ahol nem lehetett rendesen, meg kevésbé rendesen sem elférni. Talán hetente kellett volna feloszlaniuk. (itt jegyezném meg, hogy olyan hangulatos kis teraszkoncertet is tarthattak volna többet, amivel az ortodox nyers törzsközönségtől búcsúztak)

És hogy milyen - volt – a Nyers? Kifejezetten jellemző volt rá a nomen est omen, zeneileg meg szövegileg is, ráadásul mindkét átvitt értelemben. Talán pont azért nem tudtak annyira befutni, mert nem voltak tekintettel arra, hogy esetleg olyanokat sértenek meg, akik útjukba állhatnak a siker sztrádáján. Vagy éppen csak irtóztak a kompromisszumoktól.

Album szintjén frappánsan és kedvesen az „Elmúltak a buta zenék”-kel robbantak be a köztudatba, és szereztek rajongókat és minden bizonnyal ellenségeket is. (A kezdeti időkből származó videókon vigyázó szemetek Czutor béna sapkájára vessétek) Persze ha vérkomolyan venném őket, biztos vérig sértődhetnék én is, főleg ha az elnyomás lenne a mániám. És akkor a „Fényre csúnyuló lányok” balladájáról még nem is beszéltem.

Az évek során stílusukat tekintve átmentek némi változáson, talán "rádióbarátságosabbak" is lettek, de "bármi is volt a divat", áttörő sikert méreggel, és méreg nélkül sem arattak. Pedig igazi szerelmes dal is született nyersmodorban, amit én például nagyon bírok.

Kérdés, hogy Czutor új (most már többéves) Belmondo névre hallgató projektje mennyire jár más (népszerűbb) utakon. Az mindenesetre dicséretes, hogy játszanak élőben Nyers dalokat, meg eredetileg oda írtakat, úgy nyugi, annyira nem változik meg.

A kiválasztott videó link formájában is megtalálható bejegyzésemben, viszont annyira kedves a szívemnek, hogy még ennél többször is szívesen reklámoznám. Jó a szöveg miatt, vidám a dallam miatt, és vicces a klipje miatt (amit aztán a Red hot Chili Peppers-ös fiúk jól lekoppintottak) – esetleg mindez keverve.

Ennyi.

A Magyar Dal Napján – sosem voltak senkik?

Vasárnap teljes gőzzel beindult a Magyar Dal Napja, visszaemlékezésemnek sincs még vége, Jön a magyar pop-rock ipar egy újabb áldozatának bemutatása, sok-sok linkkel, amikre megéri kattintgatni.

Második, már egy ideje nem aktív, azonban el nem feledett zenekarunk a Hiperkarma. Pedig mikor először hallottam őket élőben csak legyintettem, tényleg nem fogtak meg. Aztán valahogy végighallgattam pár számot „steril körülmények” közt, kezdtem felfogni és megszeretni a szöveget, és onnan már nem igazán volt visszaút.

Aztán már koncerten is tetszett, már-már azt is mondhatnám, hogy rajongó lettem. Mondjuk az egyre inkább látszott a fellépések alatt, hogy az énekesnek nem sok kapcsolata van már a való világgal. Lehet ám az is, hogy sose volt, ettől olyan a Hiperkarma amilyen. Talán mindegy is, mindenesetre üde és hiányzó színfolt a magyar alternatív zenében, hiszen fülbemászóan dallamos, rendkívül jól kántálható/énekelhető/ordibálható szöveggel, aminek még értelme is van.

Nem tudnám például Hiperkarma nélkül, hogy „süket füllel könnyebb úszni”, az őszi napfényben nem kattogna a fejemben, hogy „szépen lassan mindenünk leépül, nemsokára elmúlik a nyár, minket egytől egyig felzabál az élet”. Fel se tettem volna magamnak azt a kérdést sem, hogy miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek.

Régóta gyűjtöm a frappáns dal kezdősorokat is, képzeletbeli listám előkelő helyén a Felejtő című dal áll a „Sumák lázadók, véreres szemű senkiháziak”-kal. Habár ezt a dalt már csupán a „Rám ne számítsatok, én eleget ráztam az öklöm/Eleget hallgattam olyat, aki tudta, hogy miről beszél/Csak azt nem hogy kinek” sorokért is érdemes volt megírni.

Az egyik titka az lehet Bérczesi Robi szövegeinek, hogy teljesen egyszerű szavakból, egyszerű mondatokkal magyaráz el egyszerű dolgokat. Például: "Ha nem akarod, hogy értsem akkor úgysem értem/ha nem akarod, hogy lássam, akkor azt se várd, hogy érdekeljen!" (ezt a gondolatot főleg hölgyeknek ajánlom) vagy szintén a második albumukról az amondóból: "Ha nem akarod, akarom/Ha akarod, nem akarom" (ezt is).

És akkor még ott van az Üres, amit romantikusabb pillanatomban akár elejétől a végéig bemásolnék, most elégedjetek meg ennyivel belőle: vele(d) álmodni könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással.
De az is alap, hogy „csak az kiabál aki fél”, és persze – ezzel pedig elérkeztünk a videóhoz is – azigazamazigazadazigazamazigazad. Ennél kicsit bonyolultabb mondatok is vannak benne, személyes kedvenc a Ma csak az jöjjön aki könnyen szédül/Aki úgy indul el hogy a végére ér illetve. Kellemes magyardalnapot mindenkinek!

A Magyar Dal Napja elé – „a két remix király: Bartók és Kodály”

Vasárnap országszerte kitör a Magyar Dal Napja, remélhetőleg jobbnál-jobb koncertekkel. Szóval úgy gondoltam itt az ideje egy nagyon sok linkes, nosztalgikus visszatérő posztnak

Amit Pici bácsi megálmodott még évekkel ezelőtt, most nagyon úgy néz ki, hogy megvalósul: több mint 20 helyszínen különböző stílusban és különböző rendezvényeken szól a magyar dal szeptember második vasárnapján.

Három olyan zenekarral alapoznám a hangulatot e napra, akik már „nem lehetnek velünk” sajnos holnap. Pedig az elmúlt egy-két évtized – számomra – meghatározó együttesei, csak más utakon folytatták a tagok életüket.

ABC sorrendben haladva első vasárnapi hiánycikkünk az Amorf Ördögök, akikhez sokáig csak a Nekem a Balaton feldolgozást tudtam kötni. Aztán valahogy szép lassan további dalok követték, sőt még franciákat is elráncigáltam Amorf koncertre a Szigeten. Szövegértés nélkül is szerették.
Mégis igazi „amorf” katarzist az „élj a mának, ne a mamának” (a klip is megér egy kattintást) rím hozta el az életembe. Akkor felforgattam a baráti köröm a Cellux szimfóniáért, és a mai napig szívesen ajánlom barátaim figyelmébe a nagylemezt depresszió ellen is meg helyett is.
Közben meg 2007-ben – számomra teljesen váratlanul – feloszlott a zenekar.

Amit már csak azért is sajnálatos, mert de rejtély, hogy miként, de abszolút stresszoldó, plusz happypontokat adó, táncra, bulira, szóval jó dolgokra csábít a zenéjük. Most már csak konzerv formában. Van viszont helyette Péterfy Borink és Erik Sumo Bandünk. Ez sem lebecsülendő dolog.

Ami pedig az Amorf Ördögöket illeti: a linkekre kattintva megtudhatjátok (újra) hogy minél nincsen a világon szebb (ezt is már önmagában a klipért érdemes), vagy milyen a boldog világvége hangulat, és hogy hogyan szól egy igazi dunántúli sláger, avagy egy tomvécces dal (az ihletforrást illetően Tom Waits Yesterday Is Here keressétek)

Amit videós pozícióban ajánlok, pedig nincs is klipje az a Dióhéj hajós, talán az „Álmom a médiában dolgozni” és a „Szülinapomra tűzijáték legyen” sorok miatt. Vagy csak azért, mert tényleg azonnali mosolygást és jókedvet vált ki (legalábbis az eddigi tesztalanyokon).

Folyt. köv...