Írnek lenni jó, gondolhatnánk mi innen, a Kárpát-medencéből. Van csodájuk (gazdasági), gyönyörű tájaik, tengerpartból sem szenvednek hiányt. Vannak világhírű zenekaraik, a U2-tól, a Corrson át, egészen a Cranberriesig, vagy a szinte csak lassú és középtempós, édeskeserű dalaival hódító Damien Rice. Van whiskeyjük és különleges fekete sörük. Olyan „változatos” időjárásuk van, ami legalább annyira hálás téma, mint az angoloknál. Vannak koboldjaik, és még számtalan más földi jó.
Mégis, amiért a legjobban irigylem őket az a mai dátum. Ugyanis március 17-e, Szent Patrik napja. Nemzeti ünnep, de ez a megfogalmazás ne tévesszen meg senkit. Nem rohamrendőrök és tüntetők ünnepe, hanem kissé közhelyesen fogalmazva az életé, a vidámságé, az ország népéé.
Persze hallottam már fanyalgó íreket, hogy nem is olyan nagy szám az egész, mindenki jól berúg, unalmas, és különben is. A nap egyébként Szent Patriké, ő Írország egyik védőszentje, és az átalagos külföldi turista annyit tapasztal belőle, hogy hatalmas utcai felvonulás (parádé) van, a legkisebb falutól a legnagyobb városokig mindenhol. Ezután a „hivatalos” program után (ami általában bővelkedik szájtátásra ingerlő elemekkel) következik az általános buli, ebbe már nemcsak a megjelölt útvonalakon lehet belebotolni. Enyhe túlzással élve minden sarkon
Ezen a ponton emlékeznék meg egy dologról, amiben szintén rendkívül gazdagok az írek: a népzenei hagyományok. A mulatóstól, az édeskeserűn át mindenféle dalok megtalálhatóak a rendkívül széles repertoárban. És a pörgős muzsikára a járni még alig tudó kisgyerektől a korosabb nagymamákig szinte mindenki elkezd táncolni. Ami meg a tökéletes nonszensz a dologban, hogy egészen bonyolult tánclépéseket is ismernek. Jó, van, aki csak olyan ír medvésen nyomja, szóval ne kicsi , nagy és közepes ugráló Flatley-ket képzeljetek mindenhova. De bájosak, és kedvesek, barátságosak, és csak néha lépnek a lábadra. Ugyanis, csak azért mert nem ismernek, még nem menekülsz meg attól, hogy bevonjanak az örömködésbe, sőt.
Igazi ír dalocskát választottam, csak hogy hangulatba kerüljetek. Az utcai forgatagot meg képzeljétek el hozzá. Vagy, aki megteheti, egyszer nézze meg személyesen. Vagy akár valósítson meg egy ilyen kis ünnepet magának. A lényeg úgyis csak annyi, hogy zöldnek lenni jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése