Talán a kezdet kezdetén is az első lépést lehetett a legnehezebb megtenni. Bár két lábra emelkedésem kapcsán elképzelhető, hogy az első nagyobb fenékre ülés után gondolkoztam el rajta komolyan, hogy nem kéne-e a földhöz közelebb, kézzel-lábbal előrehaladni.
Így az első bejegyzésben még nem próbálnám sem a világot, sem a zeneipart megváltani. A feladat sokkal egyszerűbb: szemnyitogatás. (Persze ez elengedhetetlen feltétel a bejegyzés olvasásához.)
Elhajtottam a PUF Első dalának, vagy éppen a Jagger nevű filozófusnak és csapatának Start me up felszólítását, hogy az alapoktól kezdhessem. Ehhez jött a dallam, mely már hetek óta nem távozik a fejemből, így megérdemel egy kis publicitást.
A dalt a számomra teljesen ismeretlen kaliforniai Rogue Wave szabadította a fülembe, az óceán túl felén lényegesen nagyobb sikert arató Heroes, azaz Hősök közvetítésével. Mindez utóbbi évek keserédes tapasztalatának gyümölcse, mely röviden annyi, hogy számos jó zenét nem is hallanék, ha nem lennének jó, vagy legalább nézhető amerikai sorozatok, amik felhasználják (és a csapból is folynak nap mint nap), és persze a reklámok. De ez már egy másik történet…
A szám kishercegre emlékeztető klipjét ellensúlyozza, hogy alapos tesztelés során kiderült, hogy bármikor hallgatható nóta: elkeseredetten, lelkesen, szakítás előtt, után sőt, helyette is, és általában azokban a pillanatokban, mikor keressük a fényt az alagút végén. Vagy éppenséggel már el is hagytuk.
A fura az, nekem nem a szemem nyílik tőle, hanem a szám szokott mosolyfélére. De részetekről lehet csak szemeket kinyitni, már csak azért is mert további videók érkeznek hamarosan.
„És ezt nyugodtan vehetitek fenyegetésnek is.”
(A képért köszönet a NASA-nak és Hubble bácsinak a teleszkópért.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése