1971., egy mező az ausztriai Innsbruck közelében. Esteledik. Egy ezüstszínű hajó ereszkedik le az égből. Kinyúlik egy rámpa, és egy magas szürkésszöld lény masírozik le rajta, közeledve egy fekvő alak felé. – Douglas Noel Adams?„Magától értetődik, hogy a Vogon költészet a harmadik legrosszabb a világegyetemben.”
Ha ez a földön kívüli Wowbagger, a Végtelenül Meghosszabbított lenne, neki minden bizonnyal nem okozna problémát rosszat mondani a sci-fi íróról. De hát e lény számára véletlenül szerzett végtelen élete másról sem szól, minthogy válogatott otrombaságokat vágjon az Univerzum összes lakosának fejéhez . Ezzel szemben én csak egy végtelenül elfogult olvasó vagyok. Mert Douglas Adams kapcsán nem sok negatívum jut az eszembe. Művei körülbelül azt a fajta katarzis élményt hozzák számomra a modern világirodalomból, amit Rejtő csak regényeiből szoktam meg a magyar palettáról.
Már csak azért is jogos a párhuzam, mert két író nevének ugyanolyan hatása van egy társaságban: akik ismerik, rögtön elkezdik megosztani egymással kedvenc részeiket, idézeteiket, és természetesen megpróbálják az olvasói szempontból szűz személyeket meggyőzni, hogy olvassanak tőlük valamit, mert megéri.
Mindkét úriember tollából születtek olyan darabok, melyekben a legváratlanabb pillanatban történik valami teljesen abszurd, nem odaillő és/vagy rendkívül mulatságos, ugyanakkor tanulságos dolog.
Sokan azt mondják Douglas Adams leghíresebb művére, az ötrészes Galaxis Útikalauz stopposoknak trilógiára, hogy sci-fi paródia. Én máshogy közelíteném meg. Szerintem az író nem a sci-fi műfajt parodizálja, hanem saját magát, és az őt környező világot közelíti meg keserédes humorral. Szóval a Galaxis Útikalauz egyfajta modern filozófiai mű számomra, kellő mennyiségű humorral beoltva. Szinte minden torokszorító kérdésről tud valami frisset és mosolyogatót mondani. Közben, ha belegondolunk, az olyan lélegzetelállító találmányok mellett, mint a valószínűtlenségi hajtóművel vagy a bisztromatika (lásd a videó alatti magyarázatot) segítségével haladó űrhajók, vagy önmagában a galaxis útikalauz, sokkal fajsúlyosabb kérdéseket is feszegetnek a könyvei.
„Az Útikalauz tévedhetetlen, a valóság gyakran pontatlan”
Zseniális ötlet például a Másvalaki Problémája pajzs (azért nem látod, mert úgy működik az agyad, hogy más gondjával nem törődik, ezért csak véletlenül veheted észre), de rámutat az emberek egymás iránti közömbösségére. Érdekes felvetés, hogy a galaxis irányítója nem is tud róla, hogy valójában mekkora úr. Békés nyugalomban él a macskájával, és válaszol az őt meglátogató idegenek fura kérdéseire. Szerintem pont Magyarországon nem kell magyarázni, hogy mennyire jó lenne, ha az ország irányítói nem annak fényében hoznák döntéseiket, hogy minél tovább hatalomban maradhassanak, hanem józan paraszti eszükre hagyatkoznának.
Másik szimpatikus jellegzetessége a Douglas Adams könyveknek, hogy tulajdonképpen nincs heroikus főszereplő sem bennük. Minden figurában van valami esendő, és ezáltal egytől egyig végtelenül emberiek lesznek. Kezdve a hatalmas nagy esze miatt depressziós robottól, a saját beképzeltsége miatt igencsak korlátolt Zaphod Beeblebroxon át egészen a földlakóig, Arthur Dentig. Douglas Adams az én képzeletem szerint leginkább a trilógia negyedik részében szereplő John Watsonra hasonlíthatott. Ő az a férfi, aki „minden rendben” mosolyával az arcán nyugágyából nézi az óceánt, és segít Arthurnak és szerelmének megérteni a delfinek búcsúajándékát. (ugyanis mikor a vogon flották megsemmisítik bolygónkat, a delfinek még a pusztulás előtt elhagyják a planétát, utolsó üzenetük így szól: Viszlát, és kösz a halakat! Ennek megzenésített verzióját láthatjátok e sorok alatt)
„Elnézést az okozott kényelmetlenségekért”
Douglas Adams könyvei választ adnak olyan szorongató kérdésekre, minthogy miért 42 a válasz a végső kérdésre: a Világ az Univerzum, meg Mindenre. Megtanulhatjuk belőle, hogy miként lehet elsajátítani a repülés tudományát, és megtudhatjuk, hogy mi volt Isten teremtményeihez intézett utolsó üzenete.
De nemcsak az Útikalauz tette felejthetetlenné. Írt például olyan szótárt is, aminek a szavai hétköznapokban tapasztalt jelenségekre kínálnak pontos kifejezést, a körülményes körülírás helyett. Így született például a poplangy szó, amit olyankor érzünk, mikor az még meleg a hely, ahova leültünk az előttünk lévőtől.
Az Útikalauzból kiderül az is, hogy miért nélkülözhetetlen egy igazi stoppos életében a törülköző (lásd bővebben a videó alatt). Május 25-én épp e hétköznapinak tűnő használati tárgy segítségével próbálnak méltó emléket állítani a felejthetetlen írónak rajongói. Douglas Adams 8 éve halt meg. Évről-évre erősödő nemzetközi hagyomány, hogy halálának évfordulója után két héttel olvasói törülközővel járnak-kelnek egész nap világszerte. Egyrészt praktikus, másrész megható. Szóval, aki bármi ilyesmit tapasztal ma a környezetében ne aggódjon: nem őrült strandolókról van szó.
S akkor jöjjenek a delfinek:
Törülköző
A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá.
Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül „elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.
Innen ered a kifejezés, mely a stoppos szlengbe is átkerült már: Hej, helltél már azzal a klufi Ford Prefecttel? Az aztán a sahár, mindig tudja, hol a törülközője! (Hellni: megismerkedni, beszélgetni, találkozni, lefeküdni valakivel; klufi: nagyszerű, belevaló fickó; sahár: igazán nagyszerű, belevaló fickó.)
Forrás: Douglas Adams: Galaxis Útikalauz űrstopposoknak
Bisztromatika
Maga a Bisztromatika nem más, mint egy forradalmian új módszer a számok viselkedésének megértéséhez. Mint ahogy Einstein is megfigyelte, hogy az idő nem abszolút, hanem a megfigyelő térbeli mozgásától függ, és a tér nem abszolút, hanem a megfigyelő időbeli mozgásától függ, úgy mostanra rájöttek, hogy a számok egyike sem abszolút, hanem a megfigyelő éttermekbeli mozgásától, függ.
Az első nem abszolút szám azon emberek száma, akiknek az asztal lefoglaltatott. Ez a szám az étterembe történő első három telefonhívás folyamán váltakozik, és Iátszólag semmiféle összefüggésben sincs azon emberek számával, akik csak úgy betoppannak, vagy azon emberek számával, akik később csatlakoznak hozzájuk a show/meccs/buli/koncert után, illetőleg azon emberek számával, akik lelépnek, amikor Iátják, hogy kik toppantak még be.
A második nem abszolút szám az érkezés megadott ideje, amelyet napjainkban az egyik legbizarrabb matematikai fogalomként emlegetnek: ez egy recipriverexklúzíva, egy olyan szám, amely önmagán kívül minden számmal egyenlő. Más szavakkal: az érkezés megadott ideje az az időpont, amelyben egyetlen személy megérkezése sem lehetséges. A recipriverexkluzivák a matematika sokféle ágában játszanak döntő szerepet, ilyenek pl. a statisztika vagy a könyvvitel, és ugyancsak szerepük van az MVP-mező megkonstruálásához szükséges alapvető egyenlőségek megalkotásában.
A harmadik és egyben legrejtélyesebb nem abszolút szám a következőkből tevődik össze: az elfogyasztott ételek száma a számlán, minden egyes étel ára, az asztalnál ülő emberek száma, valamint az összeg, amire a már említett emberek a Ielkiekben felkészültek. (Azon emberek száma, akik pénzt is hoztak magukkal, ezen a téren elhanyagolható.)
Az e ponton általában felmerülő elképesztő ellentmondásokat évszázadokig nem tanulmányozták, egyszerűen azért, mert senki sem vette őket komolyan. Egyszerűen betudták a legkülönfélébb dolgoknak: udvariasságnak, durvaságnak, aljasságnak, ravaszságnak, fáradtságnak, lobbanékonyságnak, vagy az idő előrehaladottságának, és másnapra teljesen el is feledkeztek róluk. Sohasem tesztelték Iaboratóriumi körülmények között, ami érthető, hiszen sohasem laboratóriumokban történtek meg, legalábbis nem a híresebbekben.
És csak a zsebszámológépek eljövetelével lett mindenki számára nyilvánvaló a rémisztő igazság, ami a következőképpen hangzott:
Az éttermek határain belül számlákra írott számok teljesen más matematikai törvények szerint viselkednek, mint az Univerzum bármely más területén bármely más papírra írott számok.
Forrás: Douglas Adams: Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden
