Nem nézhetem mindig árgus szemekkel a naptárat, az elmúlt párszor 24 óra sokkal magasztosabb témát kínált nekem, mint egy évforduló. Nem másról van szó, mint a barátságról. Többek közt azért, mert pár jó sör, és whisky kólák társaságában és segédletével sem sikerült kitalálnunk egy épkézláb definíciót sem a barátságra.És éppen ez a megfoghatatlansága a legszebb, hogy olyat is nevezhetünk barátnak, akit félévente látunk, és azokat is, akikkel nap mint nap összefutunk. Nincsenek kritériumok, és szabályok se. Mindig ketten alakítjátok a kapcsolatot külső tényezők ide vagy oda, és így néha a megbocsáthatatlan is elfogadhatóvá válik. Közben persze a legjobb esetben nem jóbarát miatt kerülsz gondba, ő csak azért van, hogy melletted álljon, hagyd neki, hogy segítsen a bajban. ÉS a rég elvesztett álmok felidézésről egy fázós hajnalon még nem is szóltunk.
Nemhiába van az, hogy jobbnál jobb zenék sora szól barátokról, s egyéb társas érzelmekről. Állandó súgó amatőr zenekritikusom például Simon and Garfunkel (nah, ez is egy érdekes barátság volt) Bridge over troubled Water-jét ajánlotta a fennkölt témához, majd kisegítő javaslatként érkezett ugyaninnen Bob Dylan All I wanna do – ja is.
Barátság ide vagy oda, a mai dal kiválasztásában nem engedtem neki. Queent választottam, a szokásos önkényuralmi döntéssel. Persze megvan ennek is az oka, bármily meglepő egy barát az. De a lényeg, hogy definíció nélkül is bátran állítom, hogy klassz dolog a barátság, de a jóindulat sokszor kevés, van, amihez idő kell. És akkor igaz lehet újra, hogy „Friends will be Friends”. eközben a tavaszi szél lágyan vizet áraszt, és a show is megy tovább. Sokak legnagyobb koncertélményéből egy részlet következik, 1986-ból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése