Nem lenne fair lakhelyünkkel szemben, hogy a Plútó érdekében felszólalunk, és róla nem ejtünk egy sort sem. Ráadásul ma nagy nap van: este fél 9 és fél 10 között tartják világszerte a Föld óráját. Éjjel pedig elveszítjük a tavasszal szokásos egy óránkat.
Hogy ez utóbbi mennyire hasznos, arról több órát is lehetne vitatkozni, az egyórás sötétség kicsit egyszerűbb, maradok is ennél. Bármilyen hihetetlen a kezdeményezés csupán kétéves, 2007-ben Sydney lakosainak egy része (pontosabban 2,2 millió ember és 2100 vállalat) gondolta úgy, hogy tesz egy gesztus a bolygó felé, melyen élnek, és egy órára lekapcsolnak mindent.
Mindenféle számítások születtek az akció után, hogy vajon mennyi energiát spórolhattak meg ezzel, azonban valójában az egésznek nem is itt emiatt lett igazán értelme. Gondoljunk csak bele, az ausztrál nagyváros ötletéből egy évre rá már világméretű megmozdulássá nőtte ki magát. Talán csak a „free hug” intézménye terjedt el gyorsabban. És ami még fontosabb: divat lett hozzá csatlakozni. Az idei kitűzött cél, hogy egymillió embert állítsanak a környezetvédelem sötét oldalára 60 perc erejéig.
A lényeg nemcsak az egy óra alatt megtakarított energia: egyrészt jó tudni, hogy lehet áram nélkül is jól érezni magunkat, sőt, nem árt néha kibújni a civilizációs védőburokból. Másrészt az akció másik, nem is rejtett célja a figyelemfelkeltés, és a tettekre ösztönzés. Kicsikre és nagyokra egyaránt.
A Föld órájáról mg többet tudhattok meg az esemény itt megtalálható honlapjáról. Zenei aláfestésként pedig Nelly Furtado azon korszakából választottam egy dalt, mikor még csak simán egy jól éneklő helyes lány volt, s nem pályázott a végzet asszonya szerepre. Habár lekapcsolt lámpáknál úgyis mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése