Kicsit idegen vizekre eveznék , a szó szoros és átvitt értelmében is. Ma ünnepli születésnapját Franciaország egyik legregényesebb katonai alakulata, az Idegenlégió. Mivel agresszív pacifistának érzem magam, az egyetlen ok, amiért az évfordulóra kitértem az irodalom.
Pontosítanék, két okról (személyről) van szó: Rejtő Jenőről és Boris Vianról. A magyar szállal kezdeném, bár szerintem keveseknek kell meg magyarázni, hogy a P. Howard írói álnév alatt tevékenykedő úriembernek mi köze a légióhoz. A kikötői szeretnivaló csirkefogók mellett egyik leghálásabb témaköre. A rejtői légió olyan alakok lelőhelye mint Galamb és a meg nem értett, ám annál erősebb költő, Troppauer Hümér. Vagy a helyesírási zseni Török Szultán és üzeneteinek címzettjei (mindez Csülök tolmácsolásában).
És akkor még nem beszéltünk az olyan balesetekről , mint Vanek úr, a tipikus antikatona bekerülése az elitalakulatba, és a sort még hosszan folytathatnánk. Ide kattintva egy egész sor Rejtő regényt találtok, érdemes pótolni, ha valakinek eddig kimaradt az életéből. Na jó, újraolvasni se rossz.
A legionáriusok romantikus és mulatságos ábrázolása után kitérnék egy másik mai ünnepeltre, aki egymagában veszélyesebb, mint az egész francia elitalakulat. Igen, Chuck Norris születésnapja van ma, tisztelem jeléül össze is gyűjtöttem pár minden kétséget kizáróan valós tényt róla. Ha esetleg valaki még nem tudná:
Chuck Norris nem fél a sötétségtől. A sötétség fél Chuck Norristól.
Amikor Chuck Norris Monopolyt játszik, az kihat az egész világgazdaságra. (ezt érezzük is :)
Chuck Norris tudja a π (PÍ) utolsó számjegyét.
Chuck Norris pulzusát Richter-skálán mérik.
Chuck Norris miatt mosolyog Mona Lisa.
A közhiedelemmel ellentétben az Erőnek három oldala van: a jó oldal, a sötét oldal és Chuck Norris. (ez a trió nem keverendő össze a Jó, a Rossz, és a Csúffal :)
Irakban nincsenek tömegpusztító fegyverek. Chuck Norris Oklahomában él.
És így tovább, ha valaki túl van a Rejtő-összesen, akkor desszertként csemegézhet még innen.
Még mielőtt túlságosan erőszakosra sikeredne ez a mostani bejegyzés, egy francia íróval zárnám soraimat, és a március 10-ét is egyben. Méghozzá Boris Viannal, pontosabban egy dalával. Regényeit nem is méltatnám hosszabban, kerítek erre sort még később, ahogy Rejtő is terítéken lesz még a későbbiek során.
A sanzon azonban fontos, az algériai háború elleni emeli fel szavát benne; az egyik legegyszerűbb szövegű, és mégis rendkívül sokatmondó szám, amit ismerek a békepárti témakörből. Vian nem mellesleg egy regényének filmváltozatán idegesítette fel magát annyira, hogy amúgy is gyengélkedő szíve felmondta a szolgálatot. De ez már egy másik bejegyzés, egy másik napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése