Lírai hangulat hiányában április 11-én eltekintettem a Magyar Költészet Napjától. Szinte bizonyos azonban, hogy József Attilától előbb vagy utóbb olvashattok itt valamit. A mai napon a XX. század első felének egy másik kiemelkedő alakját ünnepeljük: Tóth Árpád lenne 123 éves.
Nem szeretnék senkit sok idézettel, illetve címmel kábítani, mindenesetre kihagyhatatlan mű az úriember munkásságából a "Körúti hajnal". Ez az a vers, melynek segítségével bármikor bárkinek el tudom a szinesztéziát magyarázni (Egy kirakatban lila dalra kelt…). De nemcsak ezért szeretem, lehet hogy a napszak iránti szeretetem miatt vagyok elfogult. Döntsétek el, ide kattintva elolvashatjátok.
Tóth Árpád nevét nemcsak stilisztikai elemek magyarázása miatt érdemes megjegyezni, hanem például amiatt az oldala miatt is, mely a gimnáziumi órákról talán kimaradt. A fennkölt gondolatok és szép képek mellett humora is volt. Nagyon érzékletesen festette le például az újságíró problémáját, „A riporter bújá”-ban. De jó lenne azt mondani, hogy ezen sorok már nem aktuálisak…
És nemcsak az emberek bajaira volt érzékeny, szívhez szóló darab a másik példám is. Szintén aktuális egy szabadtéri ülőalkalmatosság tavaszi kálváriájáról tudhatunk meg többet az „Egy pad elégiájá”-ból.
Nyelvészként arról sem feledkeznék meg, hogy kiváló műfordító is volt Tóth Árpád. Ezt bizonyítják Baudelaire magyarításai, de Poe örökbecsűjét is felhozhatnám állításom igazolására. Vagy egy nálam jóval inkább szaktekintélynek számító embert hívnék segítségül. Babits Mihály mondta egyszer, hogy a legszebb magyar vers Shelley Óda a nyugati szélhez című költeménye Tóth Árpád fordításában.
Egy ilyen lírai naphoz hosszas tanakodás után egy olyan együttestől választottam dalt, akiknek egy-két számuk felér egy költeménnyel. Olyanok a szövegeik, mint egy fordulatos film, bármi megtörténhet, előfordulhat bennük. Mindehhez vidám zenei köntös, és összetéveszthetetlen hangulat társul.
Sajnos már feloszlottak, és annyira klipekkel sem kényeztettek el működésük során. Így két állóképes darab közt vívódtam. A második helyezett a Zöld Hullám lett (ide kattintva ezt is elérhetitek). Az első a Délidőben, két nagyon eltalált kép miatt. Az egyik a „a járdaszélen szalonnát szel a szél” a másik a benzinként a szervezetbe komlóvirágteát…”.
Hát hallgassátok!
2009. április 14., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése