Bár már titokban megfogadtam, hogy egy darabig nem írok most jégkorongról (mondjuk a vébéig:), ma mégis megszegem e szabályt, egy rövidke beszámoló erejéig. Mi másról, mint a magyar jégkorong válogatott utolsó hazai felkészülési mérkőzéséről.Nehéz elmagyarázni egy nem hokirajongónak, hogy miért érdemes meccsre járni. Most megpróbálok mégis pár olyan tegnapi körülményt felsorolni, ami még egy kívülállónak is mond valamit.
Kezdjük ott, hogy egy szerencsés-szerencsétlenség, és hosszas kavarás, majd várakozás után bejutsz a meccsre, egészen pontosan a palánk mellé. Olyan rálátásod van a történtekre, mint a fotósnak, és csak a meccs résztvevői vannak közelebb a játéktérhez. Nem vicc, voltak olyan ütközések, ahol szabályosan hátrébbléptem, mert épp előttünk kentél fel egymást a játékosok a palánkra. Rázkódott is rendesen. Mindjárt emberközelibb lesz a sport, főleg mikor a teljes norvég válogatott elvonul előttünk a második harmad végén. Ők nem tudják, hogy mi azért is mosolygunk rájuk ( a magyar vezetés mellett) mert egyik játékosuk volt olyan kedves, s kiütötte a pakkot, így egy ereklyével is gazdagodhattunk a felkészülési meccseken.
A pálya széléről azért is jó nézni a játékot, mert számos, lényegtelen, ám annál szórakoztatóbb apróságot fedezhetünk fel. Ilyen például az, mikor a norvégoktól beesik a jégre véletlenül egy kulacs. És az ezt követő küzdelem a visszajuttatásért. Első próbálkozás: egy kedves magyar játékos próbálja meg kisegíteni az ellenfelet egy laza mozdulattal. A rakoncátlan kulacs azonban megmakacsolja magát, és visszahullik a jégre. Második próbálkozás: a norvégok cserekapusa egész érdekes testhelyzetben próbálja megkaparintani a rosszkor, rossz helyen lévő tárgyat. Végül harmadjára sikerrel járnak: bevonnak egy hokiütőt is, a kulacs nagy nehezen elhagyja a pályát.
De nemcsak a játékon kívüli percek mások odalent: egy-egy gól, támadás is. Nemcsak átélni, megérteni is könnyebb a játékot. Arról nem is beszélve, hogy nem kell lassítás ahhoz, hogy lássuk, hogy mi történt. A negyedik magyar gól például egy méternyire „indult” tőlünk, szinte másodpercekkel korábban bent láttuk már. Adjuk hozzá mindehhez még azt is, hogy a csapatunk nyert, ráadásul nem is akárkiket győzött le. És nem is akárhogyan! Van ám erről is összefoglaló. Aztán "visszatérek" érdekességekkel.
Kicsit paprikás lett a hangulat a harmadik harmad végére, bunyókkal kiállításokkal tarkítva. Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy ez nem a hazai féltől indult. Így külön vicces volt a végén látni, mikor a győztes magyar csapatnak bedobált csokik közül az egyik norvég játékos felemelt egyet, majd visszatette a félig megdézsmált csomagot, s jóízűen (ám tettét leplezve) eszegetett. A kis tolvajlás annyira lekötötte, hogy meg se hallotta, hogy norvég oldalról ő lett a legjobb játékos a meccsen. Legalább a pezsgőt nem a jégen bontotta fel.
A verekedések és a kiállítások emlékére ezzel a kis videóval készültem. Talán nem nehéz kitalálni, hogy miért…egyébként meg tisztelettel keresnék italozásra feljogosító passt, bármilyen sporteseményre. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése