A Magyar Dal Napján – sosem voltak senkik?

Vasárnap teljes gőzzel beindult a Magyar Dal Napja, visszaemlékezésemnek sincs még vége, Jön a magyar pop-rock ipar egy újabb áldozatának bemutatása, sok-sok linkkel, amikre megéri kattintgatni.

Második, már egy ideje nem aktív, azonban el nem feledett zenekarunk a Hiperkarma. Pedig mikor először hallottam őket élőben csak legyintettem, tényleg nem fogtak meg. Aztán valahogy végighallgattam pár számot „steril körülmények” közt, kezdtem felfogni és megszeretni a szöveget, és onnan már nem igazán volt visszaút.

Aztán már koncerten is tetszett, már-már azt is mondhatnám, hogy rajongó lettem. Mondjuk az egyre inkább látszott a fellépések alatt, hogy az énekesnek nem sok kapcsolata van már a való világgal. Lehet ám az is, hogy sose volt, ettől olyan a Hiperkarma amilyen. Talán mindegy is, mindenesetre üde és hiányzó színfolt a magyar alternatív zenében, hiszen fülbemászóan dallamos, rendkívül jól kántálható/énekelhető/ordibálható szöveggel, aminek még értelme is van.

Nem tudnám például Hiperkarma nélkül, hogy „süket füllel könnyebb úszni”, az őszi napfényben nem kattogna a fejemben, hogy „szépen lassan mindenünk leépül, nemsokára elmúlik a nyár, minket egytől egyig felzabál az élet”. Fel se tettem volna magamnak azt a kérdést sem, hogy miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek.

Régóta gyűjtöm a frappáns dal kezdősorokat is, képzeletbeli listám előkelő helyén a Felejtő című dal áll a „Sumák lázadók, véreres szemű senkiháziak”-kal. Habár ezt a dalt már csupán a „Rám ne számítsatok, én eleget ráztam az öklöm/Eleget hallgattam olyat, aki tudta, hogy miről beszél/Csak azt nem hogy kinek” sorokért is érdemes volt megírni.

Az egyik titka az lehet Bérczesi Robi szövegeinek, hogy teljesen egyszerű szavakból, egyszerű mondatokkal magyaráz el egyszerű dolgokat. Például: "Ha nem akarod, hogy értsem akkor úgysem értem/ha nem akarod, hogy lássam, akkor azt se várd, hogy érdekeljen!" (ezt a gondolatot főleg hölgyeknek ajánlom) vagy szintén a második albumukról az amondóból: "Ha nem akarod, akarom/Ha akarod, nem akarom" (ezt is).

És akkor még ott van az Üres, amit romantikusabb pillanatomban akár elejétől a végéig bemásolnék, most elégedjetek meg ennyivel belőle: vele(d) álmodni könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással.
De az is alap, hogy „csak az kiabál aki fél”, és persze – ezzel pedig elérkeztünk a videóhoz is – azigazamazigazadazigazamazigazad. Ennél kicsit bonyolultabb mondatok is vannak benne, személyes kedvenc a Ma csak az jöjjön aki könnyen szédül/Aki úgy indul el hogy a végére ér illetve. Kellemes magyardalnapot mindenkinek!