A Magyar Dal napja után – Nem múltak el a buta zenék?

Egész sok kellemes pillanattal, és pár apró bosszúsággal telt részemről a Magyar Dal napja. Ennek fényében le is zárnám a megszűnt zenekarok feletti kesergős hármas sorozatomat. Utolsó kiemelt eltávozott zenekarunk a Nyers, amiről feltétlenül szeretnék egy poszt, számos link és egy videó formájában megemlékezni. (Igaz, 2009-ben a Nyers három koncert erejéig összeállt, de egyelőre nem fedeztem fel az újraegyesülési szándékot emögött.)

A Nyers abszolút rangidősnek számít e trióból, bár a hallókörömbe úgy igazán nem sokkal az Amorf Ördögök és a Hiperkarma előtt került. Akkoriban már meglepően, és nem túl szívderítően kevés ember előtt léptek fel, legalábbis Budapesten. Viszont a frontember Czutor Zoli számok közötti vicces kis átvezetései még/akkor/már összefoglalták szépen, hogy miért szerethető a Nyers. Egyszerre figuráz ki másokat lazán, és nevet közben magán is egy sort. Ehhez jön az, hogy az elején nem tudod még, hogy mire számíthatsz pár perccel (évvel) később. És mégis az volt a fájdalmas tapasztalat, hogy a Nyers utolsó éveiben alig lézengtek páran a koncertjeiken.

Keserédes kivétel volt ez alól a búcsúkoncert, ahol nem lehetett rendesen, meg kevésbé rendesen sem elférni. Talán hetente kellett volna feloszlaniuk. (itt jegyezném meg, hogy olyan hangulatos kis teraszkoncertet is tarthattak volna többet, amivel az ortodox nyers törzsközönségtől búcsúztak)

És hogy milyen - volt – a Nyers? Kifejezetten jellemző volt rá a nomen est omen, zeneileg meg szövegileg is, ráadásul mindkét átvitt értelemben. Talán pont azért nem tudtak annyira befutni, mert nem voltak tekintettel arra, hogy esetleg olyanokat sértenek meg, akik útjukba állhatnak a siker sztrádáján. Vagy éppen csak irtóztak a kompromisszumoktól.

Album szintjén frappánsan és kedvesen az „Elmúltak a buta zenék”-kel robbantak be a köztudatba, és szereztek rajongókat és minden bizonnyal ellenségeket is. (A kezdeti időkből származó videókon vigyázó szemetek Czutor béna sapkájára vessétek) Persze ha vérkomolyan venném őket, biztos vérig sértődhetnék én is, főleg ha az elnyomás lenne a mániám. És akkor a „Fényre csúnyuló lányok” balladájáról még nem is beszéltem.

Az évek során stílusukat tekintve átmentek némi változáson, talán "rádióbarátságosabbak" is lettek, de "bármi is volt a divat", áttörő sikert méreggel, és méreg nélkül sem arattak. Pedig igazi szerelmes dal is született nyersmodorban, amit én például nagyon bírok.

Kérdés, hogy Czutor új (most már többéves) Belmondo névre hallgató projektje mennyire jár más (népszerűbb) utakon. Az mindenesetre dicséretes, hogy játszanak élőben Nyers dalokat, meg eredetileg oda írtakat, úgy nyugi, annyira nem változik meg.

A kiválasztott videó link formájában is megtalálható bejegyzésemben, viszont annyira kedves a szívemnek, hogy még ennél többször is szívesen reklámoznám. Jó a szöveg miatt, vidám a dallam miatt, és vicces a klipje miatt (amit aztán a Red hot Chili Peppers-ös fiúk jól lekoppintottak) – esetleg mindez keverve.

Ennyi.