Van egy zenekar, amit anno jazz-hiphop együttesnek könyveltek az címkeszerető zenekritikusok. Pedig a srácok nem tartoznak a könnyen bekategorizálható kategóriába. Talán éppen azért a legkedvesebb együttesem a magyar palettáról a szóban forgó Jazzékiel. Valami újat mindig ki tudnak találni. Csütörtökön a nagy magyar költőről elnevezett rádió akusztikus műsorához voltak felvételen, itt újfent bizonyították ez. És még volt olyan szerencsém is, hogy ott lehettem a 8-as stúdióban.
Gyerekesnek tűnhet, de igazi áhítattal léptem be a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületébe. Igazán viccesen akkor kezdtem érezni magam, mikor kiderült, hogy biztonsági őrök kísérnek fel minket a 8-as stúdióhoz. Külön kérésre négyfős csoportunkat még a büfébe is elkalauzolták. Enyhe osztálykirándulás nosztalgiám is lett. Ezt csak fokozta a nyitott ablak mellett cigiző emberek látványa a stúdió előtt.
Aztán elkezdődött a felvétel, s innen már a zenéé volt a főszerep. Van valami furcsa és perverz abban, mikor egy – enyhe túlzással – rockzenekar koncertjén ülni kell. Persze stúdiós hangfelvételnél igencsak furán venné magát a tömeg ugrálása. Így viszont a néző/hallgató mindennél jobban rá van irányítva a zenére, ami borzasztó zenekar esetében sokkoló élmény lehet.
Szerencsére a Jazzékiel jó, legalábbis szerintem mindenféleképpen. Olyankor is, mikor számomra teljesen bizarr módon tubával vagy éppen csellóval kísérve adják elő műfajilag csak számonként behatárolható (vagy talán úgy sem) zenéjüket.
Jó, mert igénylik ők is a változatosságot. A gitárost így láthatjuk basszerozni, a basszusgitárost hallhatjuk énekelni, és így hallhatunk saját dal átiratokat. Emlékszem, hogy volt olyan csendesülős koncertjük, ahol egy-két dalt csak a szöveg kezdetnél ismertem fel, annyira átköltötték. Aztán van olyan is, hogy nem tetszik az új verzió, valahogy mégis hálás vagyok érte, hogy „mindig kitalálnak valamit”. ÉS külön köszönet az akusztik műsorban kötelező feldolgozásért.( A számomra eddig ismeretlen Isten Háta Mögött nevű zenekar Tavaszi nemződüh című dalát adták elő jazzékielesen)
Kíváncsian várom, hogy a rádióban miként fog szólni az az egy óra, ami élőben nagyon jó volt. Nagyon zene.
És akkor három klip, ajánlóképpen.
Kicsit füstös Sirató
„A sláger” kicsit másképp – Az utolsó lemezlovag, majd a Legyen
…azok a kapcsolódási pontok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése